|
Angol akcentus
Az angol akcentus. Talán az angol akcentus -(ok)ról semmi okosat nem lehet írni, amit nálam okosabbak le ne írtak volna. Lehet élethosszig tanulni egy-egy akcentust. A brooklyn-i amerikait, az ír angolt és még híresség is lehet az emberből, ha megzenésítenek minket – ha nem vigyázunk elhíresülünk, mint prof. Henry Higgins.
Fontos része az angol akcentus elsajátítása bármely középfok feletti angol tantervnek. Egészen odáig – közép haladó szintig tekintve – nem szerves része az angol akcentus elsajátítása a tanulásnak. Ezalatt kicsit helyesbítve azt értem, hogy nem érdemes ebbe fektetni a tanár és a tanuló véges energia forrásait. Hogy miért állítom ezt? Álljon itt egy metafora, ami megalapozottabbá teszi ezt az állításomat.
Gondolj csak a jogosítványod megszerzésére. Először KRESZ tanfolyam, egy csomó elmélet – KRESZ táblák, szabályok, előzés és elkerülés, műszaki ismeretek stb. – a rutin pálya még csak mint halvány kihívás sem merül fel. Utána eü. oktatás stb. és rutin pálya. Itt elsajátítod a motorikus irányítást, hogyan tudod a motorikus funkcióidat olybá kovácsolni, hogy beparkolj egy nyerges vontató és egy Opel Corsa közé – a gyalogosok akadályoztatása, veszélyeztetése és hátráltatása nélkül. Amikor ez megvan, kimész a forgalomba és 20-100 óra után megszerzed a jogosítványt. EKKOR tartasz ott, hogy elkezdd használni amit tudsz és kialakítasz egy vezetési stílust. Mást indiában és mást Nápolyban, persze megint másikat Budapesten.
Ha a nyelvoktatásról beszélünk, valami ilyesmi lenne az angol akcentus. Azután lenne értelme az elsajátításának, ha a motorikus funkció a helyén van és valamelyest összefüggően képes vagy már kifejezni magad az adott nyelven.
Ha ez megvan, akkor bizony érdemes nekifeküdni – és angolosítani vagy amerikaisítani magad.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
