iután végeztünk a stadionnal, a következő utunk ide vezetett. Sokat hallottam és olvastam a híres-hírhedt Tower-ről, ami a középkorban (is) fontos szerepet játszott. Nagyon szeretem a VIII. Henrik életéről majd a lányai uralkodásáról szóló regényeket, így már nagyon kíváncsi voltam, vajon hogy nézhet ki az a hely, ahol Boleyn Anna majd később Howard Katalin és Lady Jane is a fejét vesztette. (meg még megannyi szerencsétlen ember) A Tower az idők során több funkciót is betöltött. Volt királyi palota, várkastély, állatkert, kincstár és börtön is.
A direkt line-ról (tube-ról) a Tower állomáson szálltunk le, így rögtön elénk tárult ez a nagy épületkomplexus. Olyan, mintha egy kis múlt maradt volna a rohamosan fejlődő London egy kis területén. Körben árok veszi körül, ami most füves volt. Mivel a LondonPass ide is jó volt, így nem kellett sorba állnunk a pénztárnál, így rögtön mehettünk a főkapuhoz, ahol egy táska átvizsgálás után máris visszarepültünk az időben. Macskaköves utak kanyarognak, több iránycsapás is van, így körbe lehet sétálni a várfalon, közben különféle kiállításokba botlik az ember. Ha a terület magja, központja felé veszi az ember az irányt, a belső udvaron találja magát. Itt magasodik a fehér torony, ahol nagyon klassz kiállítás működik, 3d-s vetítésekkel. Továbbá található még itt páncél- és fegyvergyűjtemény, viaszlovak, amelyek az épp uralkodó királyok lovai voltak. Rengeteg emlék és tárgy, ami VIII. Henriké volt.
A belső udvar egy másik épületében a királyi koronázási ékszerek láthatóak. Sajnos fotózni nem lehet, sőt, a koronák egy üveg mögött sorban láthatóak, egy lassan haladó mozgójárda viszi a nézelődőt, és ha sokan vannak, bizony nem lehet percekig bámulni, mese nincs, menni kell!!! A legvégén egy külön teremben van a legértékesebb korona, ami ha jól tudom Victoria királynő koronája és a második legértékesebb afrikai gyémánt díszíti (persze ez csak 1 a sok gyémánt közül) Van vagy 40 cm-es az a biztonsági ajtó, ami záróra után védi a koronát.
Az udvaron egy nagy ketrecben vannak a Tower fekete varjúi, amikhez egy legenda is tartozik, mégpedig az, hogyha a Tower fekete varjúi közül egy is elrepül, akkor az szerencsétlenséget hoz Londonra. Ezért aztán igencsak megkurtították szegény varjak tollazatát, hogy ne tudjanak elrepülni.
Az udvaron továbbá korhű jelmezbe öltözött beefeater-ök kísérik a turistacsoportokat, de hát megint ugye a gyér angoltudásunk…..
Sajnos esett az eső, így az udvaron nem sokat sétáltunk, és a külső fotók sem lettek túl jók.
Kapcsolódva a Tower-hez utunkat a Tower Bridge felé folytattuk. Mint tudjuk, ha nagy hajó érkezik, felnyitják a hidat, de csak az autós forgalom áll meg, a gyalogosok a felső folyosót használhatják. Régebben az emelést gőzgép végezte el, ma már természetesen hidraulikusan nyílik a híd. A felső hídra lift visz fel és a fantasztikus kilátáson kívül még különböző országok híres hidairól készült fotósorozat is megtekinthető. A Tower Bridge csak nevében kapcsolódik a Tower épületéhez, csupán 120 éve épült a gyorsan fejlődő London forgalmának könnyítésére. A híd lábánál egy kisebb kiállítás mutatja be a híd működését. Természetesen most is LondonPassal mentünk. A kiállítás végén egy 2-3 évvel ezelőtti motoros ugratás (kinyílt hídnál szaltó egyik oldalról a másikra!!!) videóját vetítik, hát nem semmi a srác. Itt egy picit megpihentünk, majd ismét felkerekedtünk, hisz még megannyi látnivaló várt ránk.