Londont hat nemzetközi repülőtér szolgálja ki. A világ egyik legforgalmasabb reptere a Heathrow dél-nyugat Londonban található, jelenleg öt terminálja üzemel, az 5-ös terminált 2008 márciusában adták át. Két kisebb reptér, a kelet-londoni dokkok környékén levő London-City repülőtér és a dél-keleten fekvő, korábban katonai célokra használt Biggin Hill főleg kisebb magán- és charter gépeket, a City emellett rövid távokra repülő menetrend szerinti járatokat is fogad. Másik három nemzetközi reptere a város határán jóval túl van, Gatwick délre, Stansted észak-keletre, Luton észak-nyugatra.

Budapestről több légitársaság is üzemeltet járatokat Londonba, a Malév (jelenleg Gatwickre repül, illetve code-share járatokkal a British Airwaysszel Heathrow-ra) és a British Airways (elsősorban Heathrow-ra, illetve code share-ben a Malévval Gatwickre) átlagban napi 2-3 járatpárt, a „fapados” vagy diszkont légitársaságok közül a Wizz Air (Luton) átlagban napi kettő, az Easyjet (Luton, Gatwick) napi három járatpárt indít. A Sky Europe két év után, 2006 júniusában a veszteséges üzemelésre való tekintettel megszüntette londoni járatát.

Repülőterek

Heathrow-i
-Név eredete
-Története
-Katasztrófák
-Ma
-Kultúra
-Jövő

London City
-Ismertető
-Története
-Üzemeltetés
-Terminál

Gatwick
-Fekvése
-Jellemző
-Története 1970-ig
-1970-től napjainkig
-Légi társaságok
-Balesetek

Lutoni
-Története

Stansted
-Áttekintés
-Terminál
-Második kifutó
-Balesetek

London közlekedését, beleértve a metró, a DLR, az Overground, a buszok és villamosok üzemeltetését, a folyami hajózás, a taxik, az utak és kerékpárutak felügyeletét – a közvetlenül a Nagy-Londoni Polgármesteri Hivatalnak (Mayor of London) alárendelt – Transport for London (TfL) vállalat irányítja.

Gatwick Express
Gatwick Express a Londonhoz tartozó London-Gatwick repülőtér és Victoria pályaudvar között közlekedő reptéri transzfer-vonat (shuttle service), amely kifejezetten a légiutasok szállítására üzemel. 2008 júniusig a járatot egy független társaság, a Gatwick Express vállalat üzemeltette franchise rendszerben, amely a Natonal Express tulajdona volt. 2008 június 22-én a társaságot felszámolták, a franchise szerződést felmondták, míg a járat üzemeltetését a Southern vasúttársaság vette át.
Járat
Története
Jegyek
Vonatok

A tömegközlekedés a világ egyik legkorszerűbb fizetési rendszerét, az Oyster névvel jelölt chipkártyás rendszert használja, habár még léteznek hagyományos papíralapú jegyek is. A viteldíjak világviszonylatban elég magasak, de még mindig a leggazdaságosabb közlekedési mód a város belső területein.

A metró kora hajnaltól éjfél utánig jár, a buszok nagy része szintén, de számos vonalon vannak éjszakai buszok is.

A TfL az olimpiai játékok előkészületei kapcsán mintegy 7 milliárd fontot (kb. 2600 milliárd Ft-ot) fog a tömegközlekedés fejlesztésére költeni. Habár a olimpia jelentős katalizátora a fejlesztésnek, azok nagy része amúgy is szükségszerű lenne, tekintve hogy a közlekedés, főként a metró gyakran zsúfolt és megbízhatatlan, a felszíni közlekedést pedig dugók lassítják.

Londonban volt a világ első földalatti vasútja, a város legfontosabb és leghatékonyabb közlekedési eszköze az Underground, népszerűbb nevén The Tube (A Cső). A londoni földalatti vasúti közlekedési vállalat (London Underground Ltd.) 11 vonalon, 408 km-es pályán üzemeltet helyi járatokat, amelyből kb. 167 km van a föld alatt. A rendszerben 268 állomás van, csúcsidőben 459 vonat közlekedik. Naponta mintegy 3 millió utas használja.

- Története
- Első TUBE vonalak
- Integráció
- London Transport
- Államosítás
- Önkormányzati irányítás
- Állomások
- Szerelvények
- Jegyek
- Travelcard
- Oyster Card
- Pótdíj
- Késés
- Üzemidő

A vonalakat egyedi névvel és jellegzetes színnel jelölik. A hálózatot kilenc zónára osztották, az 1-es zóna London központja, innen kifelé emelkednek a számok. A viteldíjakat az érintett zónák alapján számítják, ha valaki nem Oyster-t használ, akkor előre meg kell vennie a jegyet a teljes tervezett távra. Az átszálláskor nem kell új jegyet érvényesíteni, csak a be- és a kiszállás helye (zónája) számít a jegy áránál. Hétköznap reggel 9.30-ig általában drágábbak a jegyek, mint napközben vagy hétvégén.

Londonba látogatók figyelmébe ajánljuk, hogy a londoniak nem ismerik a metró vagy subway elnevezést, ha valaki ezekhez kér útbaigazítást, akkor vélhetően újságoshoz vagy egy szendvics-gyorsétteremhez irányítják.

 A londoni piros emeletes buszok a városkép elengedhetetlen részei, azokról a világ minden táján Londonra asszociálnak. A mintegy 500 vonalat a TfL-lel szerződésben álló magántársaságok üzemeltetik, számos előírás köti őket az egységes szolgáltatás érdekében, például előírás, hogy pirosnak kell lennie a buszoknak valamint azonos díjszabási és utaskezelési feltételeket kell kínálniuk.

A klasszikus, hátsó peronos Routemaster-ek az 50-es évektől jártak, a menetrendszerinti forgalomból 2005 végén vonták ki őket, már csak két „történelmi útvonalon”, a 15-ös egy szakaszán (Tower Hill-Trafalgar Sq.) és a 9-es vonalán a Royal Albert Hall és Aldwych közt, napközben közlekednek, elsősorban a turisták kedvéért. A váltást egyébként sokfelől nagy ellenkezés fogadta, a helyettük beállított egyszintes, modern csuklós buszokat nem csak a hagyományok miatt nem fogadták örömmel, hanem mert sokkal kevesebb rajtuk az ülőhely. Igaz viszont, hogy környezetkímélőbbek és kerekesszékkel vagy babakocsival is használhatóak, valamint nem igényelnek külön kalauzt.

Számos vonal a nap 24 órájában közlekedik, illetve vannak csak éjszaka üzemelő vonalak is, ezek N jelzést viselnek a szám előtt. A viteldíj 2001 óta éjjel-nappal egységes, előtte az éjszakai járatok drágábbak voltak.

 A londoni villamoshálózat (Tramlink) a város déli, metróvonalakkal kevésbé rendelkező területeit szolgálja ki. Főként Croydon városrészt hálózza be, ezért Croydon Tramlinknek is nevezik. A First London üzemelteti a TfL-el szerződésben. A villamoshálózat 2000 májusában kezdte meg működését, 39 állomást szolgál ki, három útvonalon, amelyeken a Bombardier cég által gyártott CR-4000 típusú szerelvények futnak. Az úthálózat 28 km hosszú, számos helyen csatlakozási ponttal a National Rail vonalaira, illetve Wimbledon állomásnál a metróhálózatra (District line) is.

Tramlink

A Docklands Light Railway vagy röviden DLR Kelet-Londonban közlekedő korszerű városi vasút, többnyire magasvasútként, több méterrel a felszín felett halad, csak egyik nyugati végállomásánál, a Bank állomásnál és a Temze alatti alagútban vezet a pálya a föld alá. A DLR független a metrótól, bár szerepel annak általánosan elterjedt térképén és a megfelelő zónákra érvényes jegyek érvényesek rajta is.

A 1980-as években megindult kelet-londoni fejlesztések során kezdték építeni, a forgalom 1987-ben indult meg. Jelenleg is bővítik, legújabb szakaszát 2005 végén adták át, négy új megállója révén többek között immár a London City Airport-hoz is vezet gyorsvasúti összeköttetés. Jelenleg összesen 31 km-nyi pályán, öt vonalon járnak vonatok. A különböző vonalakat nem jelölik külön színnel, számmal vagy névvel, mindössze a cél végállomás nevét írják ki.

A DLR különlegessége, hogy a kocsikban nincs vezető, azokat egy központi irányító rendszer vezérli. Azonban minden vonaton utazik egy kalauz (asszisztens), aki az ajtók záródását kontrollálja, szükség esetén tájékoztatja az utasokat, felügyeli a vonat rendjét és ellenőrzheti a jegyeket. A vezérlőrendszer esetleges meghibásodása esetén ők át tudják venni a kocsik irányítását is.

 A londoni Overground a Tfl-el szerződésben lévő London Overground Rail Operations Ltd. (LOROL) által üzemeltetett vasúthálózat, amely 86 km-es pályán, négy vonalon, 55 állomást szolgál ki. A jelenlegi hálózat átszállási kapcsolatot kínál a DLR-ra és a metróvonalakra (Bakerloo, Central, District, Hammersmith & City, Jubilee, Northern és Victoria) egyaránt. Az Overground vonalait a metrótérképeken is feltüntetik és betagozódik az Oyster viteldíjfizető rendszerbe.

A vonatok többsége hajnali 5 órától éjfélig közlekedik, az alábbi vonalakon:

    North London line
    (Richmond és Stratford állomások között)
    West London line
    (Clapham Junction és Willesden Junction állomások között)
    Gospel Oak - Barking line
    (Gospel Oak és Barking állomások között)
    Watford DC line
    (Watford Junction és Euston állomások között)

London életében kiemelten fontos a vasúti közlekedés, hiszen több millióan laknak a város külső agglomerációjában, akik naponta járnak be London központjába dolgozni. A Temzétől délre sokkal ritkább a metróhálózat, mint az északi oldalon, így ott a belső területeken is sokan napi szinten használják a vonatokat. A legnagyobb pályaudvarok a Blackfriars, Cannon Street, Charing Cross, Euston, Fenchurch Street, Kings Cross, Liverpool Street, London Bridge, Marylebone, Paddington, St. Pancras, Victoria és a Waterloo. A Fenchurch Street kivételével valamennyi csatlakozik a földalatti hálózathoz is. A legforgalmasabb állomások a London Bridge évi 80 millió utassal, a Waterloo 68 millió, a King's Cross 49 millió és a Liverpool Street 39 millió utassal.

Pályaudvarok, állomások:
King's Cross
-Elhelyezkedés
-Szolgáltatások
-Rekonstrukció
-Érdekesség

New Barnet

Oakleigh Park

Egyéb
Temze-alagút

Három repülőteret, a Heathrow-t, a Stanstedet és a Gatwicket köti össze London belvárosával nagysebességű közvetlen vonat. A Heathrow Express-t nem a vasút, hanem a reptér (BAA) üzemelteti. Végállomása a Paddington pályaudvaron van, a Heathrow-n két helyen áll meg, az 1-es, 2-es és 3-as terminálok közösen használnak egy megállót illetve a 4-es terminálnak van külön megállója. Ezen kívül a vonat sehol nem áll meg, a menetidő az 1-3 terminálra 15 perc, a 4-esre 22 perc Paddingtonból. A vonat negyedóránként jár, reggel 5 és éjfél között. A sebességnek ára van, egy út 16,5 GBP-ba kerül, első osztályon 26 GBP.

(Összehasonlításképpen a Piccadilly vonalán kevesebb mint 4 fontért tehetjük meg ugyanezt az utazást, igaz az több mint egy óra.)

A Stansted Express éjjel-nappal jár, 30 illetve 15 percenként. Végállomása a Liverpool Street, ezen kívül Tottenham Hale-ben áll meg, ahol földalatti és busz csatlakozások vannak É, ÉNY-Londonba és a West End-re. A teljes távon a menetidő 45 perc.

A Gatwick Express a londoni Victoria pályaudvarról indul, más megállója nincs, a menetidő 30 perc, negyedóránként jár éjjel-nappal, a viteldíj itt is 14 font (2007 májusában). A vonal alacsony kihasználtsága miatt 2006 februárjában úgy határoztak, hogy további megállókat beiktatva, bevonják azt az egyébként nagyon zsúfolt London-Brighton fővonal forgalmába, a változás azonban egyelőre még nem lépett életbe (2007. júniusi állapot).

Luton repterének nincs közvetlen vasúti összeköttetése a belvárossal, de Luton Parkway állomásra ingyenes buszjárattal (Luton Airport Express) el lehet jutni, onnan pedig a King’s Cross pályaudvarra, mintegy 35 perc alatt.

Londonba látogatók figyelmébe: A tömegközlekedésben nem adnak kedvezményt sem magyar, sem nemzetközi diákigazolványra. 16 év alattiak ingyen utazhatnak a buszokon és 14 év alattiak jogosultak gyerekjegyet venni a metrón, de 14 év felett, vagy ha vitatható a gyerek kora, elvileg kérhetnek igazolványt az ellenőrzéskor vagy felszállásor. A papír alapú jegyek 2006-tól lényegesen drágábbak mint az Oyster-t használók viteldíjai, egy hetes londoni tartózkodásnál már megfontolandó egy Oyster Card kiváltása, ez 3 GBP letét ellenében a metró jegypénztárainál lehetséges. Az Oyster a feltöltőkártya elvén működik, először fel kell tölteni egy összeggel és az utazásokkor ebből vonja le a rendszer a viteldíjakat. Egy napon belüli többszöri utazás után, ha a viteldíjak összege elérte az érintett zónákra, közlekedési eszközökre és napszakokra vonatkozó napijegy árát, nem vonódik le további összeg (Daily price capping).

A kontinensről 20 kikötőből indulnak kompok a Brit szigetre (12 kikötőbe), innen tömegközlekedéssel, vagy gépkocsival juthatunk el Londonba. Aki autóval indul el a kontinensről nem csak komppal, de Nord-Pas de Calais- ból a Csalagúton is átjuthat a szigetre (Folkestone- ba) Komppal a legrövidebb út (75-90 perc) Calais és Dover között, itt a P&O és a Seafrance kompjai mellett a Hoverspeed nagy sebességű hajóival is utazhatunk (így a menetidő csak 40 perc). Ugyancsak a P&O val lehet eljutni Portsmouth- ból Cherbourg-ba és Le Havre- ba is. A Stena Line Hook of Hollandból visz el Harwichba, valamint az Ír- tengerre. Portsmouth és Caen valamint Plymouth és Santander (Spanyolország) között a Brittany Ferries közlekedik.

London híres fekete taxijairól (cab), és taxisairól, a cabbie-kről. A sofőrök szigorú feltételek mellett tesznek vizsgát és csak engedéllyel közlekedhetnek. A díjazás kilométerenként történik, melyet az óra mér. Telefonos rendelés esetén érdemes azzal is számolni, hogy az odautat is felszámolják. Érdemes azonban késő éjjel óvatosnak lenni a taxikkal, mert ilyenkor a hivatalos fekete taxik már nem járnak, helyüket az engedély nélküli, olykor megbízhatatlan minitaxik veszik át.

Vásárolhatunk egynapos turistajegyet, mely korlátlan utazást tesz lehetővé a metrón, a buszokon és a helyi érdekeltségű vasúton. A kedvezmény zónák szerinti felosztásban kapható. Az összes zónát lefedő (6 zóna) One Day Travelcard 8,2 fontba kerül. A jegyek kaphatók sok újságárusnál illetve a földalatti pénztáraiban.