A Wimbledon FC egy labdarúgócsapat volt Wimbledonban, Dél-Londonban. 1889-ben alapították Wimbledon Old Central Football Club néven. A csapat történetének nagy részét bajnokságon kívüli klubként töltötte. 1990-ben a Premier League egyik alapító tagja lett.

A West Ham United Football Club egy angol futballcsapat London keleti részén. 1904 óta az Upton Parkban található 35 303 férőhelyes Boleyn Groundon játsszák hazai meccseiket.

A klub 1895-ben alakult Thames Ironworks néven. 1900-ban újjáalakultak West Ham néven. Kezdetekben a Southern League-ben (Déli Liga) és a Western League-ben (Nyugati Liga) játszottak, az Angol Labdarúgó Ligához 1919-ben csatlakoztak. Először 1923-ban szerepelhettek az élvonalban, ekkor az FA Kupa döntőjéig is eljutottak. A Kalapácsosok történetük során végig az első két osztály valamelyikében szerepeltek és háromszor hódították el az FA Kupát (1964, 1975, 1980). Nemzetközi szinten két sikerük van, az 1965-ös KEK- és az 1999-es Intertotó Kupa-győzelem. Legjobb bajnoki helyezésüket az 1985/86-os idényben érték el, amikor harmadikok lettek. A WHU az egyetlen csapat, mely a Premier League-ben több, mint 40 pontot szerzett és mégis kiesett (2003).

A gárda jelenleg a Premier League-ben szerepel, a 2009/10-es szezonban tizenhetedikek lettek.

Queens Park Rangers egy angol labdarúgócsapat, székhelye London Hammersmith és Fulham kerületében található.

Legnagyobb nézőszám: 35,353 a Leeds United ellen, 1974. április 27.
Legnagyobb arányú győzelem (bajnokság): 9-2 a Tranmere Rovers ellen, 1960. december 3.
Legnagyobb arányú vereség: 1-8 a Manchester United ellen, 1969. március 19.
Legtöbb bajnoki meccs: Tony Ingham 519 meccs 1950-1963
Legidősebb játékos: Ray Wilkins, 39 éves 352 napos
Legfiatalabb játékos: Frank Sibley, 15 éves, 275 napos
Legtöbb bajnoki gól egy szezonban: George Goddard, 37 gól, 1929-30.
Legtöbb gól egy szezonban: Rodney Marsh, 44 gól (30 bajnoki, 3 FA Kupa, 11 Ligakupa) 1966-1967
Legtöbb bajnoki gól: George Goddard, 174 gól, 1926-1934.
Legtöbb gól: George Goddard, 186 gól, 1926-1934
Rekord átigazolás (kapott pénz): 6 000 000 font, a Newcastle United-től Les Ferdinand-ért, 1995. június
Rekord átigazolás (fizetett pénz): 2 750 000 font, a Stoke City-nek Mike Sheron-ért, 1997. július

A Fulham Football Club egy angol futballcsapat London délnyugati részén, Fulhamben. 1879-ben (október 19.) alapították, tehát 2004 volt 125 éves a klub. Jelenleg az angol labdarúgás legmagasabb osztályában, a Premier League-ben szerepel. A Fulham a legrégebbi londoni profi klub (létezik egy Gray Wanderers nevű csapat, melyet 1860-ban hoztak létre, de az félprofi státuszban van).

Az 1960-as évek legnagyobb részét az élvonalban töltötték, de komolyabb sikert máig nem értek el. 1975-ben, másodosztályúként bejutottak az FA Kupa döntőjébe, de kikaptak a West Ham Unitedtől. 2002-ben az UEFA-Kupába is bejutottak, miután az Intertotó-kupában legyőzték a Bolognát. Európa második legrangosabb nemzetközi kupasorozatából a Hertha Berlin ellen estek ki. Az 1990-es évek közepén egy rövid időszakot a negyedosztályban is eltöltöttek, de a 2000-es évek elejére látványosan megerősödtek.

Stadionjuk 1896 óta a Craven Cottage, mely a Temze folyó partján található. Két évet a Loftus Roadon is eltöltöttek, mikor a Craven Cottage-et felújították, hogy megfeleljen a Premier League kritériumainak. A csapat edzőpályája a Motspur Park közelében található. Itt van még a Fulham ifiakadémiája és a tartalékok kis stadionja is. A Fehérek női csapata is itt játszott, amíg meg nem szüntették (azóta a klubtól függetlenül újra megalakult).

A Fulham a 2007/08-as szezon utolsó napján, a Portsmouth legyőzésével maradt bent a Premier League-ben. Az Európa Liga első, 2009-10-es kiírásának a döntőjéig menetelt, de ott az Atlético Madrid bizonyult jobbnak.

A Charlton Athletic Football Club egy profi angol labdarúgóklub Charltonban, Londonban. 1905. június 9-én alapították, mikor sok délkelet-londoni ifjúsági klub, köztük az East Street Mission és a Blundell Mission is egyesült hogy megalakítsa a Charlton Athletic Football Clubot.

A csapat 1919 óta a The Valley-ben játssza mérkőzéseit, leszámítva az 1923-24-es idényt, amikor Catfordban játszottak, valamint 7 évig, 1985 és 1992 között a Crystal Palace-nál és a West Ham Unitednél.

A Charlton 1920-ban vált profi klubbá, és 1921-ben csatlakoztak a The Football League-hez. A csapat legsikeresebb évtizedei a 30-as és a 40-es évek voltak, ekkor jutott fel a csapat az akkori első osztályba, valamint egymást követő 2 évben bejutottak az FA-kupa döntőjébe, amit 1947-ben meg is nyertek.

A Crystal Palace Football Club egy 1905-ben alapított angol labdarúgóklub, mely az angol másodosztályban játszik. Stadionjuk, a Selhurst Park Londonban található, befogadóképessége 26 309 fő.

A Chelsea Football Club (Chelsea FC) egy profi angol labdarúgóklub Nyugat-Londonban. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben, az angol első osztályban szerepel. A 2005–06-os szezonban sikeresen megvédték előző idényben szerzett bajnoki elsőségüket.

A Chelsea stadionja, a Stamford Bridge a Fulham Roadon található, Nyugat-Londonban. 42 055 fő befogadására képes. A Chelsea megalapítása óta itt rendezi otthoni mérkőzéseit.

A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár, jelvényében egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható. Roman Abramovics orosz olajmágnás 2003-ban megvásárolta a klubot.

Története
Stamford Bridge
Címerek
Mezek
Magyar vonatkozások
Statisztika
Veretlenségi sorozat

Az Arsenal Football Club (röviden Arsenal, The Arsenal vagy az Ágyúsok) angol profi labdarúgócsapat Holloway-ben, Észak-Londonban. A Premier League-ben játszanak, és az egyik legsikeresebb klub az angol labdarúgásban 13 First Division és Premier League címmel és 10 FA Kupával.

Az Arsenalt 1886-ban alapították, viszont első fontosabb trófeáikat az 1930-as években nyerték, öt League Championship címet és két FA Kupát. Egy sikertelen időszak után (a háború utáni években) a második olyan klub volt, amelynek sikerült megnyernie a duplát (az 1970–71-es szezonban). Az elkövetkezendő húsz év folyamán az egyik legsikeresebb angol csapat lett, ebben az időszakban az Arsenal megnyert két Duplát, a Premier League-et veretlenül, valamint az első londoni klub volt, amely elérte az UEFA Bajnokok Ligája döntőjét.

A csapat színei hagyományosan piros és fehér, ezek a történelem során alakultak ki. Hasonlóan, az idők során a klub megváltoztatta székhelyét; a csapatot eredetileg Woolwichban, délkelet Londonban alapították, de 1913-ban elköltöztek a város északi részébe, az Arsenal Stadiumba, a Highburybe. 2006-ban egy kevésbé drasztikus költözéssel jöttek az Emirates Stadiumba a szomszédos Hollowaybe.

Az Arsenalnak hatalmas szurkolói bázisa van, akik kitartanak az ősi riválisokkal szemben más csapatokkal együtt. Ezek közül a legjelentősebb a szomszéd Tottenham Hotspur, akikkel a leghevesebb mérkőzéseket, az észak-londoni derbiket játsszák. Az Arsenal az angol labdarúgás egyik leggazdagabb klubja (2007 óta 600 millió fontjuk van), köszönhetően a formájuknak és kiemelt teljesítményüknek. Az Arsenal LFC a legsikeresebb angol klub a női labdarúgásban, amely kapcsolatban áll a férfi klubbal is.

Története
50 legnépszerűbb játékos
Klubrekordok

Két fontos krikett-pálya van a városban, St. John's Wood-ban a Lord's Crickett Ground és Dél-Londonban az Oval, mindkettőn hazai klubok és az angol válogatott is játssza mérkőzéseit. A krikett népszerűsége, főként a napokig tartó nemzetközi tesztmérkőzések idején eléri vagy meg is haladja a foci nézettségét.

A másik népszerű sportág a rögbi, ennek fellegvára a délnyugat-londoni Twickenham stadion. A 12 csapatos elsőosztályban 3 londoni klub játszik, bár mindhárom csapat hazai pályája a városon kívül, az agglomerációban van, ezek a London Irish, a Sarcens és London Wasps. Az alsóbb osztályokban itt is több klub játszik. Más csapatsportokban is vannak első osztályú londoni klubok, így a kosárlabdázóknál a London Towers, a hokisoknál a London Racers, de ezek közel sem vonzanak annyi nézőt, mint a foci vagy a rögbi.

A Wembley stadion London Wembley városrészében elhelyezkedő labdarúgó-stadion. 90 ezres ülésszámával a második legnagyobb kapacitású stadion Európában, és ez a világ legnagyobb tetővel borított stadionja.

Az angol nemzeti válogatott tulajdonát képezi, ezért gyakran nevezték A Futball Otthonának. Rekord számú alkalommal, összesen ötször adott helyet Európa Kupa (ma UEFA Bajnokok Ligája) döntőnek.

2002-ben az eredeti szerkezetét lerombolták felújítás miatt, végül 2007. március 9-én adták át.

Futballmérkőzések mellett gyakran adott otthont könnyűzenei koncerteknek, például az 1985-ös Live Aid koncert „angliai részét” itt tartották.

Live Earth nevezetű koncertsorozat 2007. július 7-én indult a Wembley stadionban, abból a célból, hogy felhívják az emberek figyelmét a globális felmelegedési válságra.

Tipikus angol szokásnak mondható. A csatornákon való hajózás roppant kedvelt időtöltés. Ugyanakkor igen népszerű a hajózás a Lake Districten is, illetve a déli tengerparton és az Isle of Weight környékén.

Minden városban és hotelben található teniszpálya. Néhány klubban vásárolhatunk időszakos tagságot, illetve bérletet, de arra figyeljünk, hogy nyáron elég nehéz pályát szerezni.

A világ egyik legismertebb tenisztornáját London dél-nyugati kertvárosában, Wimbledonban rendezik, az All England Lawn Tennis and Croquet Club füves pályáján nyaranta rendezett bajnokság a négy Grand Slam-torna egyike, mind közül talán a legnagyobb presztízzsel bíró.

Az ország egész területén lehet lovagolni vagy lovasoktatót bérelni. A turistautak mentén vagy jobb terepismeret birtokában egyéb vidéki területeken gyönyörű lovas túrákat tehetünk.

Az angolok körében egyaránt népszerű mind a tengeri, mind az édesvízi horgászat. Mivel a szabályok roppant szigorúak, mindenképp ellenőrizzük a szezonokat és az engedélyeket a horgászboltokban vagy a turistairodákban. Lehet ideiglenes engedélyt vásárolni, vagy hosszabb időre belépni egy klubba.

 Az országban számtalan turistaösvény várja az angol táj iránt érdeklődőket:

Dales Way - 130 kmes kényelmes, folyóöveket követő gyalogút.
Isle of Weight Coastal Path - 105 km egy sziget megkerülése.

Pennie Way Anglia első turistaútja. A 412 km hosszú táv a derbshire-i Edale-t köti össze a skót határon fekvő Kirk Yetholnnal. Csak gyakorlott túrázóknak ajánlott, mivel hosszú szakaszon kapaszkodókon vezet.

Angliában igen nagy népszerűségnek örvend a golf. Kb. 2000 golfpálya található Nagy-Britanniában, és számtalan klub várja az érdeklődőket.

A londoni maraton az egyik legnépszerűbb városi maratonfutó versenysorozat, egyike az öt nagy városi maratonnak, amelyet 1981 óta rendeznek meg, általában minden év áprilisában. A verseny jelenlegi hivatalos angol elnevezése – az aktuális főszponzor után – „Flora London Marathon”. A verseny távja 42,195 km (26 mérföld és 385 yard). A londoni maraton talán a „leggazdagabb” maratonfutó verseny, ami a pénzdíjakban is megnyilvánul.

Története
A versenysorozat egyik kezdeményezőse és alapítója Chris Brasher újságíró, korábbi olimpiai bajnok (az 1956. évi nyári olimpiai játékokon nyert 3000 m-es akadályfutásban). A verseny jelenlegi főszervezője David Bedford, a korábbi futó világcsúcstartó (10 000 m). Az első londoni maratont 1981. március 29-én rendezték meg, 7500 résztvevővel. A verseny népszerűsége ezután folyamatosan nőtt, és 2007-ben már 36 396 futó vágott neki a távnak. Természetesen sokkal többen neveztek, de szervezési okokból limitálni kellett a résztvevők számát. A versenyen a világ futó elitjén kívül amatőr futók és kerekesszékes versenyzők is részt vesznek. A „komoly” futókon kívül talán ezen a versenyen vesznek részt legnagyobb számban a vicces ruhákba, humoros mezekbe öltözött „komolytalan” résztvevők, akik gyakran különböző feliratokkal ellátott táblákat is magukkal visznek. A verseny sportértékét nem, de a hangulatát annál inkább emelik. A verseny tehát, azon kívül, hogy komoly, elismert sportrendezvény, sajátos társadalmi esemény is, amit nézők tömege tekint meg az útvonal mellett és milliók a televíziós (BBC) közvetítések révén. 2010-től a verseny új főszponzora a Virgin.

A versenysorozat leggyorsabb versenyét a férfiaknál Emmanuel Mutai futotta 2011-ben, 2:04:38-cel. A nők között a hazai Paula Radcliffe volt a leggyorsabb 2003-ban, mikor 2:15:25-ös idővel győzött. Radcliffe egyébként a londoni maraton háromszoros győztese. A német Katrin Dörre is háromszor nyert (1993, 1994, 1995), és 1994-ben a londoni mellett a berlini versenyen is diadalmaskodott. A nőknél mindenképpen meg kell még említeni a norvég Grete Waitz nevét, aki ugyan „csak” kétszeres győztes, de 1983-ban is és 1986-ban is London mellett megnyerte a New York City Marathont is. A férfiak között a verseny történetének kiemelkedő versenyzője volt például a háromszoros győztes mexikói Dionicio Ceron, a marokkói el Mouaziz és a kenyai Martin Lel (utóbbi is nyert egyazon évben, 2007-ben, londoni és New York-i maratont).

Ütvonal
A versenyt – célszerűségi okokból – három különböző pontról indítják a Greenwich Park környékéről, a Temzétől délre (Blackheath Avenue-Charlton Way, Shooters Hill Road, St John's Park). A különböző helyekről indult futók Woollwich-nél, kb. 4,5 km megtétele után egyesülnek a Királyi Tüzérlaktanyánál, majd mintegy 800 m-t egy viszonylag erős ereszkedő útvonalon tesznek meg a Temze irányában. Összesen mintegy 10,5 km-t futnak nyugati irányban, majd Greenwich-et elhagyva tesznek meg, majd a Surrey-rakpart következik, végig a Jamaica Road-on, követve a Temze kanyarulatát. A Tower-hidat kb. 19,5 km-nél érik el, átfutnak rajta, majd a Tower után jobbra fordulnak, Wapping és az Isle of Dogs következik, és visszafordulnak a Highway-re, miközben ismét elhaladnak a Tower mögött, úgy 36,5 km körül. Az útvonal ezután követi a rakparton a Temzét, majd a Parlament után ismét jobbra fordulnak, elhaladnak a St. James’s Park mellett, újabb fordulóval a Buckingham-palota és a Mall következik, itt érkeznek be a célba.

London eddig kétszer, 1908-ban és 1948-ban rendezett Nyári Olimpiát és nemrégiben eldőlt, hogy az olimpiák történetében elsőként harmadszor, 2012-ben is fogadhatja a világ legjobb sportolóit. Érdekesség, hogy ez az első alkalom, amikor eredeti pályázaton nyerte el a város a rendezés jogát, az első alkalommal „beugróként”, az eredetileg kiválasztott Róma helyett vállalta a rendezést, 1948-ban pedig a NOB pályázat nélkül ítélte a városnak a játékokat, az elsőt a világháború után.

Az 1908. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a IV. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1908. április 27. és október 31. között rendeztek meg a nagy-britanniai Londonban. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság a játékok rendezésére – a pályázó Róma, Milánó és Berlin közül – eredetileg Rómát jelölte ki, azonban az előkészületek idején kitört a Vezúv, óriási károkat okozott, és a károk helyreállítási költségei miatt az olasz kormány 1907-ben lemondott a rendezésről, London ugrott be Róma helyére.

A versenyeket remek létesítményekben önállóan rendezték, és rajtuk huszonkét ország kétezer-nyolc versenyzője vett részt. Az olimpiai sportágak száma az 1904. évi nyári olimpiai játékokhoz képest tizennyolcról huszonnégyre nőtt, és itt vonultak fel első alkalommal a megnyitón nemzetenként a résztvevők. Az ünnepélyes megnyitót 1908 július 13-án rendezték meg, valójában a fedett pályás teniszversenyekkel már április 27-én megkezdődtek a küzdelmek, a labdarúgótornát pedig csak október második felében bonyolították le. A sorozatos bírói botrányok és viták miatt – elsősorban az amerikaiak és a britek között – utoljára bízták a versenybírói teendőket a rendező nemzetre.

Az 1948. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a XIV. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény volt, melyet 1948. július 29. és augusztus 14. között rendeztek meg a nagy-britanniai Londonban.

A második világháború miatt tizenkét éves szünet volt a négyévenként megrendezett olimpiák sorában. Az elmaradt 1940-es és 1944-es nyári olimpia csak sorszámot kapott. Az 1940-es, XII. nyári olimpia rendezésére eredetileg – London, majd Tokió lemondása után – Helsinki kapott jogot, a háború kitörése azonban megakadályozta a játékok megrendezését. Szintén elmaradt a XIII. nyári olimpia, melynek rendezésére a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) nyolc város közül – szavazással – Londont választotta ki. A második világháború utáni első olimpia rendezésére hat város pályázott, de a NOB a rendezési jogot szavazás nélkül Londonnak ítélte.

A háborúban vesztes Németország nem kapott meghívót, Japán nem fogadta el, a szovjetek pedig még kitartottak elszigeteltségük mellett.

A versenyeken ötvenkilenc nemzet négyezer-száznégy sportolója vett részt.

Legutóbbi módosítás: 2011. augusztus 13.
XXX. nyári olimpia
London Olympics 2012 logo.svg
Adatok
Rendező     London,
Egyesült Királyság Egyesült Királyság
Mottó     Live as one
Nemzetek     205
Sportolók     10 500
Versenyszámok     32 sportág,
302 versenyszám
Megnyitó ünnepség     2012. július 27.
Záró ünnepség     2012. augusztus 12.

A 2012. évi nyári olimpiai játékok, hivatalos nevén a XXX. nyári olimpiai játékok egy több sportot magába foglaló nemzetközi sportesemény lesz, melyet 2012. július 27. és augusztus 12. között rendeznek meg a nagy-britanniai Londonban. A rendezvényt a 2012. augusztus 29. és szeptember 9. között zajló 2012. évi nyári paralimpiai játékok követi. A 2012-es megrendezésével London lesz az első város, amely háromszor rendezhet újkori nyári olimpiát,[2][3] mivel korábban 1908-ban és 1948-ban is e sportesemény házigazdája volt.

2005. július 6-án a NOB 117. ülésszakán, Szingapúrban választották meg a 2012-es nyári olimpiai játékok házigazdájának Londont. Itt a város a négykörös szavazáson Moszkvát, New Yorkot, Madridot és Párizst előzte meg

A sikeres kampányt Sebastian Coe volt olimpiai bajnok vezette. Az olimpia miatt London számos részét felújítják, ahol a játékokat megrendezik majd. A munkálatok legfőbb szempontja a fenntarthatóság – azonban a költségvetési kiadások számos kritikát kaptak. Mindenesetre a britek örömmel fogadták az olimpia ottani megrendezését.

 Nézőszám tekintetében a legnépszerűbb sport kétségkívül a labdarúgás és London bőven el is van látva kiváló csapatokkal. A futballtörténelemben ezek a csapatok azonban nem annyira voltak sikeresek, mint az északnyugat-angliai csapatok, jelesül a Liverpool FC vagy a Manchester United. A 2003/04-es bajnokság volt az első, amikor két londoni csapat végzett az első két helyen, az Arsenal FC nyerte a bajnokságot, nyomában a Chelsea FC-vel. A rákövetkező évben ezt megismételték, de a két csapat helyet cserélt a táblázaton. A 2005/2006-os idényben a Chelsea megvédte címét, bár 2006/2007-es idényre ismét az északnyugat-angliai csapatok vannak előnyben, így csak egy fővárosi csapat van dobogón (jelesül a Manchaster United vezeti a tabellát, csak a második a Chelsea, valamint a Liverpool FC a harmadik, és az Arsenal a negyedik).

A londoni klubok – főként a cégek által bérelhető VIP szektoroknak köszönhetően – egyre több bevételre tesznek szert, ezért pénzügyileg jobban erősödnek mint vidéki vetélytársaik. A Chelsea jelenlegi felfutása előtt – ami az orosz milliárdos Roman Abramovicsnak köszönhető, aki tengernyi pénzt áldozott a csapat megerősítésére – a két legjobb londoni klub hagyományosan a Emirates stadionban székelő Arsenal és észak-londoni vetélytársa a Tottenham Hotspur voltak. A 2005/06-os idényben 5 londoni csapat játszik a Premier League-ben, az Arsenal, a Chelsea és a Tottenham mellett a West Ham United és a Fulham FC Öt további, jelenleg a második vagy harmadik ligában játszó csapat fordult meg korábban a legjobbak között, ezek a Brentford, a Crystal Palace, a Leyton Orient, a Millwall és a Queens Park Rangers. A Wimbledon FC 2003-ban Milton Keynes-be költözött és nevet is változtatott. Az alsóbb osztályokban számos további félprofi vagy amatőr csapat játszik még a fővárosból.

London adott otthont az 1966-os labdarúgó vb-nek és az 1996-os Eb-nek valamint háromszor, 1968-ban, 1978-ban és 1992-ben rendezte meg a Bajnokcsapatok Európa Kupájának, illetve a Bajnokok Ligájának döntőjét. Az angol csapatok 1985 és 1990 között a futball-huliganizmus miatt el voltak tiltva az európai kupákon való részvételtől.