Tele izgalommal, kíváncsisággal robogtunk London felé buszunkkal Bathból, még a sötét ég alatt. Aztán ahogy közeledtünk, úgy lett világosabb, s mire beértünk reggel 9 órára, már teljes világosság és teljes csúcs volt Londonban. Belecsöppentünk egy világváros nagy forgatagába. Először kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, majd a térképet is elővettük, s nekiindultunk felfedezni a várost. Persze tudtuk azt, hogy egy nap alatt nem sok mindent lehet látni egy ilyen nagy metropolisból, de igyekeztünk mindazt megnézni, ami az egy napunkba belefért. A Viktória pályaudvarnál kezdtük, majd elsétáltunk a Buckingham Palacehoz, ahol egy kis nézelődés, rengeteg ember, rengeteg fotó. Majd a St.James’s parkon mentünk át, mókusokat, kacsákat, madarakat etetgetve, közben pedig szívtuk a jó tavaszi illatokat. Körülöttünk virágzó fák, a réten nárciszok fehér és sárga színben pompáztak. Sokan már a földön heverésztek, s napfürdőztek. Pedig még csak április eleje volt. Mi is levetettük szépen sorban a dzsekit, pulóvert, végül az ongo pólóban élveztük mi is a nap melegét. Üldögéltünk is itt egy kicsit, legszívesebben itt maradtunk volna, de várt ránk még London sok látnivalója. Elsétáltunk a Temzéig, közben persze a kötelező fotózás a királyi testőrség néhány tagjával. Volt itt fehér és sötétbőrű egyaránt, volt aki a földön állt jellegzetes egyenruhájában, s volt aki gyönyörű paripa hátán ült. No, persze itt is rengeteg fotózkodni vágyó turista, sorba kellett állnunk ahhoz, hogy mi is odajussunk a paripa és az őr mellé. Izgalmas percek, órák teltek el így számunkra, élveztük a napot, hogy most itt vagyunk, részt veszünk London életében egy kicsit. Régi vágyunk volt ide eljutni, hát most minden percét ki kellett használnunk. A Temze partján egy padra leülve, szemben a London Eye óriáskerékkel, megebédeltük az otthonról hozott szendvicseinket, néztünk egy kicsit a hajókat, a tüntetőket, WC-t is találtunk, s aztán folytattuk a sétánkat a túloldalon. A Big Ben környékén rengeteg árus csecse becsékkel, szuvenírekkel, no és természetesen a rengeteg turistával. Éppúgy, mint a London Eye környékén. Alig tudtunk menni az utcán a sok ember mellett. Ez egész nap így volt, bármerre is jártunk. Az óriáskeréknél hosszú sorok kígyóztak, kb. 1 órai várakozás után lehet bejutni. Mi most kihagytuk, mentünk tovább a Temze partján. Ott aztán színes kavalkád fogadott, Elvis, Zorro, Chaplin, King Kong és még sorolhatnám, hogy kik fogadtak minket. Egy fotó, egy kis borravaló, ez volt az ő napi munkájuk. Bizony szépen gyűltek is a fontok a kosarukba, kalapjukba, dobozaikba. Volt aki megtáncoltatta a vendégét, szó szerint táncra perdítette. Aztán átsétáltunk az új hídon, egészen a Trafalgar térig. Körbefotóztuk minden felől Nelson admirális 44 méter magas gránitkő oszlopon álló szobrát, a tér többi szép szobrát, szökőkútjait, s ekkor már jócskán benne voltunk a délutánban. Mivel menetrend szerinti busszal mentünk hazafele is, ideje volt megcélozni a Viktória pályaudvart valahol messze a távolban. A Big Ben mellett vezetett az utunk visszafele, a Westminster Palace-on át újra a St.James’s Park. Sajnos kicsit sürgetett az idő minket, sietnünk kellett a buszunkhoz, de oly szívesen nézelődtünk volna itt, élvezve a mókuskák szaladgálását, mogyoró bontogatását, a sok szép, illatozó nárcisz látványát, a jó levegőt.

Jól elfáradva a nap végén, örültünk, hogy ha csak egy napra is, de beleszippanthattunk London levegőjébe, részt vehettünk a lüktetésében, ami pedig most kimaradt, az egy következő látogatás során lesz meg. Van még mit felfedezni Londonból, reméljük lesz még lehetőségünk máskor is koptatni az utcáit, részt venni abban a színes forgatagban, ami Londont jellemezte ezen a mai napon.