Sajnos egyre jobban esett az eső, így mindenképpen valami olyan programon kellett gondolkodni, ami zárt helyen van. Lesétálva a Tower hídról rögtön szembeötlik ez a hatalmas hajó. Mivel a LondonPass-sal ez is ingyenes, és viszonylag zárt helyen volt, így meg is volt a következő látnivaló. Természetesen rögtön egy ajándékboltba kellett menni, ott kellett érvényesíteni a kártyát. Egy hosszú hajóhídon jutunk le a hajóra, rögtön a fedélzetre. Itt aztán ki merre lát. Ki van ugyan nyilazva, de többfelé is mutat, így mentünk amerre megtetszett. Egy kis ismertető:
A Brit Királyi haditengerészet könnyű cirkálója, a második világháború előtt állt csatasorba. Többek között 1944-ben ott volt a Normandiai partraszállásnál, de volt Koreában is.
Szolgálati ideje után kivonták a forgalomból, szét akarták darabolni, de aztán végül múzeumhajónak alakították át.
Az első élethű bábunál a szívbaj jött rám, azt hittem tényleg áll ott valaki, aztán leesett a dolog. Utunk végéig kísértek minket a különböző beosztású és rangú bábúk, sőt még macska is volt egérrel a szájában. (amihez hanghatás is párosult) Jó párszor eltévedtünk, de találkoztunk többször is ugyanazokkal, akik szintén, mint egy bolygó hollandi keringtek. Keskeny vaslépcsők, linóleumszag, szűk folyosók. Megállva egy kicsit az ember el tudja képzelni, hogy milyen lehetett, amikor „élet” volt a hajón. És voltak egy páran.
Mivel ezen a hajón 1500 személy teljesített szolgálatot, így kellett, hogy legyen konyha, sütöde, kórház, étterem, rengeteg kabin, rádiós szoba…..stb. Biztos, hogy nem láttunk mindent, mert elvesztettük a fonalat, de a hasunk már erősen jelzett, hogy bizony üres, így tovább indultunk és aznap már a gyros-ozás után a szállás felé vettük az irányt. Jó lett volna még sétálni, de az eső csak esett és esett és az ember kedve teljesen elment mindentől.