Reggel korán keltünk, majd pocsék reggel után ( a pizza kicsit megártott ..) 6-ra jött elénk a taxi. Rövid volt az út, és kicsit féltünk, hogy látja a Hiltonbol jövünk akkor egy vagyon lesz, de reggel csomagokkal, meg sötétben nem sok kedvünk volt gyalogolni. Szerencsére 9 dollárért elvittek minket. A vonaton nem voltak sokan, végülis elég egyhangú volt az út vagy aludtunk, vagy mentem wc-re.. (pizza..). Kicsit szomorú voltam, hogy elhagyjuk Niagarat, -tudom soha nem szabad azt mondani, hogy soha-, de valószínűleg többet nem fogom láttni azt a gyönyörű helyett. Aldershotnál leszáltunk, ami vicces hely, mert nincs ott semmi csak néhány épitőmunkás :-) Kb. 20 perc múlva jött a másik vonat, és elindultunk Londonba. A vonat tele volt, már nem is nagyon volt szabad hely. Kicsit furcsa volt a táj szinte végig olyan volt mintha Magyarországon lennék :-) Hangulatos kisvárosok mellett mentünk el, András aludt én már nem tudtam. Kb. másfél óra múlva megérkeztünk Londonba. Az első utunk a John Labatt Centerbe vezetett, hogy átvegyük a jegyeket. Hát, oda az út elég lehengoló volt. London csúnya város ! Lepukatt, néhol büdős, koszos, hely. Teljesen magam alatt voltam, hogy én itt este végig nem megyek az utcán, mondanom se kell elküldtük az ISU-t, meg a Skate Canadat melegebb éghajlatra, hogy ilyen helyre rakták a vb-t. A csarnok maga szép, és végre volt egy kis verseny hangulatom, sorba jöttek a csapatok, meg a szurkolok. Már elkezdödött a rövidprogram hivatalos edzése, de nekünk előbb megkellett keresni a szállást. Visszamentünk a vasútállomásra majd még lerobant részen kellett elmenni a szálláshoz. Relativ nem volt messze de azért gyalog jó 30 perc volt az út. Mikor megtaláltuk a szállást ami végülis egy nagy családi ház volt, vagy 5x csengetünk mire kinyitották az ajtót. Egy srác alsógatyában közölte velünk, hogy a tulaj nincs itt üljünk le, kb. 1 óra múlva jönn. Maga a szállás elég érdekes volt , a wc totál lehasznált a szobák tele voltak (mi is 3 tök idegennel voltunk..), a Hilton után kicsit furcsa volt. András látta, hogy legszívesebben futnék vissza Niagarára, de megnyugtattam, ha kell alszok a stadinba is, de vb-t láttni akarom. Viszont totál ideg voltam, hogy megy az edzés mi meg ott szobrozunk a szálláson. Megbeszéltük Andrással, hogy együtt visszamegyünk a csarnokba majd ő visszamegy. Vagy 100x a lelkére kötöttem, hogy nagyon vigyázzon magára egyedül, mert féltettem nagyon..

A csarnok már az edzésre megtelt, pont a Finn 1-re értem oda, sajnos A magyarokról, illetve a legtöbb nagy csapatról lemaradtam. A folyoson összefutottam magyarokkal lengetem nekik a zászlót aranyosak voltak jól meglepődtek mi a francot keres itt egy magyar. Legszinpatikusabb Németh Kornél volt mindig mosolygott ránk. Már majdnem vége volt az edzésnek mirre megérkezett András. Nagyon izgultam miatta, ugyhogy még wc-re sem mertem kimenni, nehogy visszajöjjön és nem talál meg.. Azt mondta a tulaj nagyon jó fej, és van a szálláson, egy ausztráliai magyar aki szintén a vb-re jött. Mikor vége volt az edzésnek elmendtünk körbenézni, körbejártuk a csarnokot, meg vettünk sörös mogyorot, illetve a csarnokbol megnéztük a várost.. Volt időnk bőven, de nem volt kedvünk elmenni megnézni jobban a várost, András azt mondta az egyetlen igazi láttnivaló a vásárcsarnok, az viszont pont a csarnokkal szembe volt. Elmentünk ott körbenézni meg ebédelni. (elég borzalmas volt a kaja, de éhesek voltunk..). Aztán a környéken volt egy tea bolt oda bementünk ajándékokat venni. Láttam Herbia teát, és az eladó, rákérdezett, hogy magyarok vagyunk e ? Mondtuk igen, ő meg megörült, mert a fia is éppen Magyarországon volt, így beszélgetünk egy kicsit. Aranyos volt adott nekünk ajándékba két sütit :-)

A rövidprogram délután kezdödött, és eszméletlen jó hangulat volt. Rengetegen voltak, szorakoztaták a közönséget, zene ment, táncoltunk, meg volt hullámzás, meg labda dobálás.. Nagyon tudnak hangulatott csinálni. Mellettünk helyiek ültek beszélgetünk, nagyon kedvesek voltak. Az első csoportban rögtön másodiként jöttek a magyarok. Látszik, hogy egy összerakott, nem évek óta együtt dolgozó csapat. Tartom magam, hogy így nem lehet ennél jobb programot menni, heti 1-2 edzéssel kimenni egy vb-re, nem éppen szerencsés. Szegényke utolsok lettek a rövidben. Mérges voltam mert tavaly a MAC nagyon jó volt, jó akkor is már revüztek, meg nem mentek hibátlanul, de legalább egybe voltak a programok, idén viszont pl. a forgás nagyon nem volt együtt, az elemek nem voltak tiszták, de teljesen pozítiv volt a csapat jó volt nézni őket. Aztán jöttek a 'nagyok'. A finn 2 jol ment de hát ugye Team Unique, nem pedig Rockettes, szoval olyan megvolt program.. NAgyon vártuk a finn 1-es csapatot. Torkunk szakadtából kiabáltuk a Suomi Finland és a Hard Rock Marigoldot. Jol kezdtek, majd a káosz (kocka) fésűben volt egy esés, hatalmasat esett a lány, de hamar visszament a helyére. Aztán a forgásnál lement a jégről. Ömlött a lábából a vér, a jég is tiszta vér volt, majdnem elsírtam magam. Annyira jó az a program, annyirta jol mentek az országoson, azok után, hogy év elején mennyire jobb volt a másik két finn csapat megnyerték az országost, erre meg tessék. Az egész csarnok meg volt döbbenve. Rögtön, ment a Marigold Go Marigoldozás, és mindenki nem csak a finnek. Ez nagyon pozitív volt nekem. Viszont a finn 2-es, csak ült és nézett.. UTÁLOM A TEAM UNIQUE-ot ! Végül tartalékkal lementék a programot, de csak 8. helyre rakták őket. Totál elvoltam keseredve. A finnek után már csak kisebb csapatok jöttek, de sok jó program volt a Britek Madonnára előadott rövidje nagyon tetszet. Már sötét volt amikor elindultunk haza. Kicsit féltem, de tömegek mentek gyalog, és jó érzés volt a sok szurkoloval menni. Rájöttem a város sem annyira barátságtalan, nem volt semmi baj. Visszamentünk a szállásra, a szobában már aludt az egyik lány, ezért nem maradtunk ott elmentünk fürödni. Fürdőből kijövett összefutottunk az ausztráliai magyar szurkoloval. Jot beszélgetünk Mariannal, jó volt végre olyan emberrel beszélgetni aki ért a korcsolyázáshóz (András lelkes, meg szereti, de néha totál nincs képben..). Aztán jöttek még beszélgetni, kiderült a lányok akikkel volt régebben szinkronkorisok voltak, és voltak vb-n is. Nagyon kedvesek voltak, én elsőre azt hittem totál oda vannak maguktól, mert ők voltak már vb-n, de nagyon aranyosak, és kedvesek voltak. Jól elbeszélgetük az időt, éjfél után mentünk vissza a szobába, emeletes ágyon aludtam, de nagyon félemetes volt mert volt valami fa darab odatolva a falhoz, és sötétben elég rémisztőnek tűnt. Ráadásul András ficákolt lent amitől kilenget az ágy.. Viszont oylan álmos voltam, hogy pikk pakk elaldtam.