Merton kerület London délnyugati részén fekvő kerület.

Fekvése
A kerületet nyugaton Kingston upon Thames, északon Wandsworth és Lamberth, nyugaton Croydon, délen Sutton határolja.

Története
1236-ban III. Henrik az itteni rendházban találkozott báróival, hogy megállapodjanak a mertoni rendeletről, mely a modern angol szokásjog egyik legfontosabb előzménye. A király magával vitte Eleanor királynét is, akit még ugyanebben az évben itt koronáztak meg. VI. Henrik az utóbbi ezer évben az egyetlen olyan király, kit nem a westminsteri székesegyházban koronáztak meg. Az ő koronázási szertartását nem ott, hanem 1437-ben a mertoni kolostorban tettek meg királynak. Itt tanult Thomas Becket és Nicholas Brakespeare, az egyetlen angol római pápa. IV Adrián néven. Ő adományozta II. Henriknek 1155-ben az Ír Lordságot. Szintén itt tanult Walter de Merton, Anglia későbbi lordkancellárja Rochester püspöke. A másik dolog, ami őt ismerté tette az az, hogy 1264-ben ő alapította a Merton College-ot az Oxfordi Egyetemen. A folyóparti apátságot 1538-ban VIII. Henrik a legtöbb kolostorral együtt ezt is megszüntette.

Nem sokkal ezt követően a terület királyi felügyelet alól a sikeres kereskedők kezébe került. Az ipar gyorsan fejlődött a Wandle partján, melynek gyorsan folyó vize elegendő energiát termelt a bányászat folytatásához, Malmok, dohány-, réz-, vas-, bőr- és festékgyárak sorban költöztek erre a területre, a Mitcham Bridge és a Phipps Bridge környékére. 1750-re, Merton Abbey és Mitcham vált a pamutnyomás központjává Angliában. A Wandle völgy növekvő termelése hozta el a világon az első közforgalmi ló vontatta vasút, a Surrey vasútvonal megépítéséhez, amit 1803-ban nyitottak meg.

1881-ben William Morris gyárat nyitott Merton Abbeyben, ahol kiváló minőségű nyomott és szőtt ruhákat, katedrálisok ablaküvegeit, bútorokat, faliszőnyegeket és kárpitokat gyártottak. Morris a Művészeti és Ipari Mozgalom (Arts and Craft Movement) megalapítójaként is ismertségre tett szert. Ez a mozgalom visszautasította az ipari korszak tömegszerű termelési technikáját. Cége 1940-ig folytatta a kereskedelmet.

Szintén Abbey Mills volt Arthur Liberty, egy másik kiváló Viktória-korabeli ember a híres Liberty's bolt megalapítójának a lakóhelye. A Liberty több száz méter kézzel nyomott selymet gyártott, ami a Libertyt köznévvé tette, annyira jellemzővé vált ezen a piacon.

Nelson admirális 1801-ben a Merson High Streetről a Merton Place House-ba költözött. Szerette mertoni otthonát, melyről a Trafalgarba indulása előtt naplójába a következőket írta: "Fél tizenegykor elindultam a számomra olyannyira kedves Mertonból ahol otthagytam és ott örzöm az összes kedves dolgot ami ezen a világon található, és elindultam szolgálni királyomat és az országot". A mélyen tisztelt tengerész már csak 1805-ben, halála után tért vissza szülőföldjére. Lord Nelson admirális Merton Parkba, a 12. századi St Mary's Churchben nyugszik.

London dzsentri lakossága, amint a vasút elérte a kerület, elkezdett Mertonba költözni. Sok, az 1876-ban nyílt Elyshez hasonló bolt nylt itt, hogy kiszolgálják az itt lakók izlését. 1868-ban itt, a Worple Roadon alakult meg az All England Croquet Club. Nevét később, 1877-ben változtatták a mai világszerte ismert All England Croquet and Lawn Tennis Clubra, székhelyüket pedig áthelyezték a Church Roadra. Ahogy London egyre inkább a világ legnagyobb városává nőtte ki magát, úgy nőtt Merton is.

A villamos Mitchamt és Wimbledont 1906-ban, illetve 1907-ben érte el. A buszok elősör 1914-ben vettek fel utasokat a Raynes Parknél, kiket egészen a Liverpool Streetig szállított. A metró 1926-ban érte el Colliers Woodot, South Wimbledont és Mordent. Ezek a közlekedési eszközök a századfordulón farmokkal teli 1.000 fős Mertont harminc év alatt egy 12.618 fős kertvárosi területté varázsolták.

A második világháború tetemes károkat okozott a kerületben. Nagy kereslet mutatkozott a házak felújítására, valamint új lakóövezetek épültek a Phipps Bridge-nél, Pollards Hillen és a High Pathen Wimbledonban. A háborút követő felújítások fájdalmasan lassan folytak, és az élelmiszerhiány egészen 1956-ig eltartott. Az újjáépítési tervek emlékezetesen sikeresek voltak. II. Erzsébet 1953-as megkoronázása egy új időszak elejét jelentette

A gazdagság 1965-ben érte el a kerületet, mikor a Londonhoz való csatlakozás újabb lökést adott az itteni gazdaságnak. Öt városközpont csatlakozott, s így alakult meg a ma ismert Meron. Ezek a részek: Colliers Wood, Mitcham, Morden, Raynes Park és Wimbledon. Ezek elsősorban lakónegyedek, mindegyik külön bevásárló és kereskedelmi központtal. Az emberek kikapcolódását színházak, mozik, agárversenyek, a labdarúgócsapatok, a nemzetközi teniszverseny és a világ legrégebbi krikettpályája biztosítják.

Részei    
    Bushey Mead
    Colliers Wood
    Copse Hill
    Cottenham Park
    Lower Morden
    Merton Park
    Mitcham
    Morden
    Morden Park
    Motspur Park
    Phipps Bridge
    Pollards Hill
    Raynes Park
    St.Helier
    South Wimbledon
    Summerstown
    West Barnes
    Wimbledon
    Wimbledon Park

Tények
2001-ben a népszámlálás adatai szerint a lakosság 25%-a tartozik valamilyen etnikai kisebbséghez. Legnagyobb az arányuk a kerület keleti részében. Előrejelzések szerint arányuk növekedni fog a következő évtizedben.

A tanács 2004-ben készített összehasonlító felmérése szerint a leginkább hátrányos választási körzetek a kerület déli és keleti részén találhatók, ahol a legrosszabb volt a munkanélküliségi ráta, az iskolai végzettség mértéke és az egészségügyi helyzet a legrosszabb. A legtehetősebb részei a kerületnek az északi és nyugati részek voltak.

Összehasonlító elemzések szerint nem mutatható ki szignifikáns korreláció a szegénység és a bűnözési statisztikák összetétele között. A wimbledoni és a mitchami városközpontoknál található választási körzetekben magasabb a bűnözési mutató, míg Colliers Wood and South Wimbledon kisebb kereskedelmi központjainál.

Londoni és országos szinten nézve mind a szegények aránya, mind a bűnözési ráta alacsony.