Az EDF Energy által szponzorált London Eye, más néven Millenniumi Kerék, 1999-ben készült el, s a nagyközönség számára 2000 márciusában nyitották meg. Eleinte a British Airways, később a Merlin Entertainments mint főszponzor nevét viselte. 2006 májusáig ez volt a világ legmagasabb kilátója. Ekkor adták át Nancsangban a Star of Nanchang nevű óriáskereket. A London Eye 135 méter magas, és a Jubilee Gardens nyugati, a Temze keleti partján, Lamberthben fekszik, a Westminster és a Hungerford híd között.

Története
David Marks, Julia Barfield, Malcolm Cook, Mark Sparrowhawk, Steven Chilton és Nic Bailey építészek tervezték. Az óriáskerékben 32 zárt, légkondicionált kapszula van, amelyek a kerék külső széléhez vannak rögzítve. Sebessége 0,26 m/s, kb. 0,9 km/h, így egy kört 30 perc alatt tesz meg. A kerék általában nem áll meg azért, hogy utast vegyen fel: a körforgás olyan lassú, hogy az emberek kényelmesen tudnak be- és kiszállni. Néha azért megáll, hogy a fogyatékkal élők és az idősek is be tudjanak szállni, illetve el tudják hagyni a kereket.

A kereket részenként készítették el, amiket végül a Temzén úsztattak fel a megfelelő helyre. Mikor a kerék egy része kész volt, azt daruval emelték fel a megfelelő helyre. Óránként két fokot emeltek rajta, míg el nem érték a 65 fokot. Itt pihent egy ideig, míg a mérnökök előkészítették az emelés második szakaszára. Összesen 1700 tonna vas van a London Eye-ban.

Tony Blair brit miniszterelnök 1999. december 31-én adta át, de a nagyközönség számára csak 2000 márciusától hozzáférhető, mivel még technikai problémák merültek fel. Megnyitása óta a The Tussauds Groups üzemelteti, és a British Airways szponzorálja. Mióta elkészült, a város egyik fő látványossága.

2002 júliusáig megközelítőleg 8,5 millió ember ült fel az óriáskerékre. Eredetileg az engedélyt csak öt évre adták meg neki, de akkorra a lamberthi tanács úgy határozott, hogy meghagyja állandó látványosságnak.