London számtalan emlékműve közül ez „az” Emlékmű, mely az 1666. szeptember 2-án kitört nagy londoni tűzvésznek állít emléket. A tűzvész 1666. szeptember 2-án egy vasárnapon ütött ki az Emlékműhöz közeli Pudding Lane egy péküzletében. A tűzben - amely három napon át tombolt - London nagy része elpusztult. Jószerével csupán a kőépületek maradtak épek.

II. Károly mérnöke, a Szent Pál Székesegyház építője, Sir Christopher Wren és barátja, kollégája, Dr. Robert Hooke nevéhez fűződik egy, a tűzvésznek és a város újjáépítésének emléket állító dór oszlop emelésének gondolata. Az oszlop 1671 és 1677 között épült fel portland-i kőből. Hogy elegendő mennyiség álljon rendelkezésre, 1669. május 4-én a király parancsba adta, hogy csak Wren engedélyével lehet az Ise of Portland bányájából követ elszállítani.

Az Emlékmű 61 méter (202 láb) magas - pontosan ennyi a távolság az oszlop és a Pudding Lane-i ház között, ahol a tűzvész idején az első lángok felcsaptak.

A tűzvészre emlékeztető tűzgolyó Az oszlop belsejében 345 csigalépcsőfok vezet felfelé. 311 lépcső megtétele után az oszlop tetején található kilátó-teraszhoz érünk, melyből - sokak szerint - szebb kilátás nyílik, mint a Szent Pál Székesegyház tetejéről, hiszen innen a székesegyházat is látni... A kilátó-terasz fölött egy 13 méter magas aranyozott tűzgolyó jelképezi a várost ért természeti csapást.

Az oszlop talapzatának három oldalán latin feliratokat találhatunk: az északi oldalon a város pusztulásának, a déli oldalon az újjáépítésének állítottak emléket, a keleti oldalon pedig az Emlékmű építésében részt vevők nevei és fontos évszámok kerültek feltüntetésre.

Caius Gabriel Cibber szobrász által készített dombormű Az oszlop nyugati oldalán Caius Gabriel Cibber szobrász által készített dombormű található. A dombormű allegórikus jelenetet ábrázol: London városát egy női alak szimbolizálja lehajtott fejjel, zilált hajjal, erőtlenül leengedett balkezében karddal. Mögötte a szárnyas Idő, amely épp megpróbálja felemelni a Várost. Mögötte a város polgárai biztatóan emelik fel karjukat. A Város mellett egy másik nőalak, mely egyik kezével gyengéden megérinti, míg a másikban tartott szárnyas jogarral az ég felé mutat, ahol felhőkön istennők ülnek. Egyikük kezében a jólétet szimbolizáló bőségszaru, a másik a békét szimbolizáló pálaágat tart a kezében. Lábánál kaptár, mely az Ipart szimbolizálja, ami a legnagyobb nehézségen is túljuttat. London alakja mögött az égő város látható. Az ellenkező oldalon három-négy lépcsőfok, melynek tetején római ruhában, fején babérkoszorúval II. Károly áll. Épp három kísérőjét küldi London megsegítésére: a Tudományt, a tájolót a kezében hordozó Építészetet, és a sapkáját lengető Szabadságot. A király mögött ott áll testvére, York hercege is, aki egyik kezével kivont kardot tart a város védelmében, másikban koszorút a Város megkoronázásra. Mögöttük áll az Igazság egy koronával, és egy oroszlánt fékentartó Bátorság. A háttérben a város újjáépítésének mozzanatai.

1732 és 1842 között többen véletlen baleset következtében zuhantak le az oszlopról, míg hatan öngyilkossági szándékkal vetették magukat a mélybe. Ezért 1842. augusztusában az oszlopot ideiglenesen bezárták és a kilátóteraszt vaskerítéssel vették körül.

A második világháborúban - bár komolyan megrongálódott - az Emlékmű ellenállt a támadásoknak. Érdekesség, hogy az első bombák pont a Vilmos király utcára hullottak, mely szinte pont olyan távolságra esett az oszloptól, mint a már emlegetett Pudding Lane...

A háborút követően az Emlékmű 1945. augusztus 13-án nyílt meg ismét a nagyközönség előtt.

A 2007. júliusában kezdődött, 4,5 millió fontot felemésztő, 18 hónapig tartó felújítási munka eredményeként megtisztították az oszlopot, megváltoztatták a kilátó vasrácsát, új világítás került felszerelésre, az oszlop tetejének gömbjét 30 000 új aranylapocska fényesíti, és tervek szerint – a lépcső megmászására nem hajlandók (vagy nem képesek) számára – a kilátóból látható 360 fokos panorámaképet levetítik a földszintre is.