1975-ben a British Transport Authority (Brit Közlekedési Hatóság) repülőtéri igazgatója, John Mulkern, a British Caledonian Airways (Brit-Kaledóniai Légitársaság) elnöke, Adam Thomson és a British Rail’s Southern Region (Brit Államvasutak Déli Regiója) területi vezetője, Sir Bob Reid létrehozták a Gatwick Liaison Groupot (Gatwick Összeköttetés Csoport) azzal a céllal, hogy megbeszéljék a három vállalat közös érdekeit. A létrehozott csoport része, a Gatwick Promotion Group lett, melynek elnöke a repülőtér PR vezetője, David Hurst kapta feladatként a repülőtér népszerűsítését az utazóközönség előtt. A csoport első sikere az állami vasúttársaság vezetőinek meggyőzése volt arról, hogy a Gatwick állomást korszerűsítsék, a peronok kapjanak egy födémet. Ez a művelet 1980-ban ért véget, a felújított állomást pedig Sir Peter Parker adta át. A csoportnak régi szándéka volt, hogy egy közvetlen járat induljon a repülőtér és London belvárosa között annak érdekében, hogy csökkentsék mind a belföldi-, mind pedig a külföldi utasok esetén tapasztalt tartózkodást a repülőtérrel szemben. Az első lépés a folyamatban az volt, hogy az új, közvetlen, rendszeres járatot Rapid City Link névre keresztelték, amely a két végállomás között csak East Croydon állomáson állt meg. Ezt a nevet (rapid) azért adták a járatnak, mert Adam Thomson szerint az „expressz” kifejezés az Egyesült Államokból érkező utasok fejében egyenlő az autóbuszos járat fogalmával.

Végül 1984-ben elindult az első Gatwick Express direkt-vonat tíz darab átalakított kocsival, melyeken extra csomagtereket alakítottak ki. Fél órás menetidőt hirdettek, azonban szembesültek azzal, hogy a tényleges utazási idő néha a 35 percet is elérte, főként csúcsidőben. Az első vonatot népszerűsítő körútra vitték az Egyesült Királyság területén, hogy megismertessék a vidéki utazási irodákkal, ezzel pedig ez volt az első olyan alkalom, hogy egy Southern Region (Déli Régióhoz tartozó) vonat északra utazott. Egy skóciai utat azért iktattak be a körútba, hogy csökkentsék az egység elleni álláspontot a közvéleményben, hiszen bár Skócia az Egyesült Királyság része, továbbra is különálló állam. Az eredeti vonatok Class 73 és Mk2 típusú kocsikból álltak, speciális GLV (csomagszállító kocsi) vagonok közbeiktatásával.

2005-ben egy pár Class 458 típusú szerelvényt átcsoportosítottak a South West Trains társaság állományából tartaléknak arra az esetre, ha egy 460-as típusú vonat meghibásodna. Az átcsoportosított szerelvények továbbra is a SWT flottájának részei maradtak, azonban Gatwick Express márkanevet kaptak. Az ülések sűrűségét átalakították 3+2-es egységből 2+2-es egységbe, néhányat pedig eltávolítottak csomagtér kialakítása miatt. Végül azonban ezeket a szerelvényeket soha nem állították forgalomba és visszakerültek a SWT társasághoz.

2006-ban, azt követően, hogy a modern járműparkot üzembehelyezték, az utolsó Class 73 típusú szerelvény rendszeres esti járatként közlekedett a Victoria pályaudvarról, majd oda vissza mintegy lezárásaként egy korszaknak, mely ezekről a vonatokról szólt. Két fennmaradt példánya az Mk2 típusú szerelvényeknek –melyeket korábban a Gatwick Express járataként használtak - ma is megtekinthető, egyik a Nottingham Közlekedési Örökség Múzeumban, Ruddingtonban és egy teljes vonat az Ecclesborune Valley Railway vasútparkban (Wirksworth, Derbyshire). Ez utóbbi vonat egy Class 31 dízelmozdony által vezérelt szerelvény, melyet a Gatwick Express jellegzetes színeivel festettek meg.

2004 vége és 2006 között a Gatwick Express vonatokat sok vita övezte, mivel rendszerint félig üresen közlekedtek (összehasonlításképpen a többi járat zsúfolásig telített járatokkal üzemelt) ezáltal feleslegesen leterhelték az ország egyik legforgalmasabb vasútvonalának amúgy is korlátozott kapacitású részét. A Strategic Rail Authority (Stratégiai Vasúti Hatóság) terveket készített a Brighton Main Line Route Utilisation Strategy (Brighton Fővonal Hasznosítási Stratégia) program keretein belül a Gatwick Express számára, melynek lényege az volt, hogy a járatot beépítik a Southern társaság - már létező – London-Brighton járataiba, így próbálva csökkenteni az ingajáratok leterheltségén. A szándék az volt, hogy egy hagyományos, 10 perc rendszerességgel közlekedő járat induljon London, Victoria-pályaudvarról Gatwick érintésével a déli-partra. Az ötletet heves indulatokkal fogadta mind a járat üzemeltetője, mind pedig a BAA (British Airports Authority / Brit repülőtereket felügyelő hatóság), hiszen attól féltek, hogy a reptér utasainak harcolni kell a helyekért az ingázókkal.

2006 Február 3-án a Department for Transport Rail Group (Közlekedési Minisztérium vasút felügyeletéért felelős szervezete) - amely átvette a Stratégiai Vasúti Hatóság feladatkörét – bejelentette, hogy a járatot megszűntetik annak érdekében, hogy a brightoni fővonal kapacitása javuljon. A Gatwick repülőtér tulajdonosa, a BAA megtámadta a határozatot, egy közvélemény-kutatásra hivatkozva, mely szerint egy online felmérés válaszadóinak 80%-a a járat megtartásával ért egyet, valamint a BAA álláspontját számos – a repülőteret használó – légitársaság is támogatta. 2006 év vége felé a DfT egy egyeztetést hívott össze, melynek célja az volt, hogy megvizsgálják a helyzetet, így végül négy fajta opcióval állt elő, melyből három támogatná a járat visszaállítását bizonyos változtatások árán. Két évvel később egy döntés értelmében a Gatwick Express-t megtartották, valamint a brightoni járatokat csúcsidőben kibővítették. Ugyanebben az évben a Gatwick Express franchise szerződése lejárt, így a járatot a Southern vasúttársaságba beolvasztották. Eleinte a járatok változatlanul közlekedtek.

2008 decemberében a járat vonalát kibővítették, így az Brightonból indult a reggeli-, valamint oda tért vissza a délutáni csúcsidőben. Ezzel a változtatással a London-Brighton gyorsvonatok száma megduplázódott csúcsidőben. A többletkapacitást néhány Class 442 típusú vonat lízingjével oldották meg, melyek korábban használaton kívül voltak. Mindössze hat vonat átalakítása készült el az előírt időre, következésképpen a tervezett vonatok fele eleinte úgy közlekedett, hogy még felújításra várt. 2009 szeptemberében a South Central/Gatwick Express franchise szerződés lejárt, így a Southern társaságnak három hónap áll a rendelkezésére, hogy a menetrendjét átalakítsa még a decemberi (téli) menetrend hatálybalépése előtt. Az új franchise szerződés értelmében a Gatwick Express márkanév fennmarad.