Miután William Caxton 1476-ban kiadta Angliában az első nyomtatott könyvet, a vernakuláris angol nyelvű irodalom virágzásnak indult. Az angol reformáció is kedvezően hatott erre a nyelvre, miután megjelent a nagy jelentőséggel bíró imakönyv (Book of Common Prayer), amely befolyásolta az irodalmi angol nyelvet. Az I. Erzsébet és I. Jakab uralkodása alatt írt versek, drámák és prózai művek jelentik az angol reneszánsz időszakát.

I. Erzsébet királynő időszakában virágzott az irodalom, legfőképp a dráma. Az itáliai Reneszánsz már felfedezte a görög és római színházat, amely hatással volt az új dráma kialakulására. Mivel ez az időszak sem volt mentes az erőszaktól és a merényletektől, a kor hallgatósága nem volt meglepődve a művekben szereplő kegyetlen és véres jeleneteken. A kor kiemelkedő egyéniségének William Shakespeare-nek, a Hamlet és más világhírű mű szerzőjének, Thomas Kyd, a Spanyol tragédiája alkotója, jelentett nagynevű elődöt. Shakespeare hivatását tekintve nem volt író és valószínűleg aligha végzett gimnáziumot. Nem volt sem ügyvéd, sem arisztokrata, ám rendkívül tehetséges és sokoldalú volt és túlszárnyalta a kor "valódi" íróit, akik eleinte még csúfolták is alacsony származása miatt. Annak ellenére, hogy legtöbb darabja sikeres volt, legnagyszerűbb drámáit későbbi éveiben írta (I. Jakab uralkodása alatt): Hamlet, Othello, Lear király, Macbeth, Antonius és Kleopátra, és A vihar. Shakespeare továbbá népszerűsítette az angol szonettet, amely jelentősen különbözött Petrarcáétól.

A szonettet Thomas Wyatt vezette be Angliába a 16. században. Ezek a költemények zene kísérethez voltak kitalálva. I. Erzsébet korának színházából érdemes még megemlíteni Christopher Marlowe-t, Thomas Dekkert, és Francis Beaumont-ot. Anthony Burgess, neves angol író szerint ha Marlowe-t nem szúrták volna le kocsmai dulakodás közben, talán még Shakespeare-nél is jobb lehetett volna. Érdekes, hogy csak pár héttel született Shakespeare előtt és valószínűleg ismerték egymást. Marlowe témái azonban különböznek Shakespeare-éitől, hiszen ő sokkal jobban a reneszánsz kori ember erkölcsével foglalkozik. Jóllehet Marlowe ateista volt és nem űzött feltétlenül törvénytisztelő életet. A 16. század hátralévő részében a költészet a nyelv ékesítésére öszpontosított, valamint egyre gyakrabban utaltak klasszikus mítoszokra. A század legfontosabb költői Edmund Spenser és Philip Sidney. 1603-ban I. Erzsébet halálakor új korszak vette kezdetét, I. Jakab angol király trónralépésével beköszöntött a Stuartok kora.