John Donne (London, 1572. – London, 1631. március 31.) angol költő, a metafizikus költészet legkiemelkedőbb egyénisége. Főként verses szatírákat, leveleket, elégiákat és alkalmi verseket írt. Műveire jellemző mind a magas intellektualitás, mind az érzéki szenvedélyes, a vallásos háttér és epikus műveire a meglepő fordulatok. Költeményeiben gyakoriak az élő metaforák.

John Donne katolikus családban született. Apja vaskereskedő volt, azonban korán (1576-ban) meghalt. Ezután édesanyja, Elizabeth, egymaga nevelte három gyermekét. Elizabeth közeli rokona volt Morus Szent Tamásnak. Elizabeth fivérét egy pap bujtatásáért bebörtönözték, nagybátyját aki jezsuita volt, kivégezték. Oxfordban és Cambridgeben teológiát tanult. Tanulmányai befejezése után anglikán hitre tért. 1596-97-ben részt vett az Essexi hadjáraton, majd Sir Thomas Egerton királyi pecsétőr titkára lett. Beleszeret azonban Egerton unokahúgába, Anne More-ba, akivel titokban házasságot köt. Amikor ezt Egerton megtudja, Donnet és két barátját, akik segítették tervében, börtönbe záratja. Ebben az időben írja két jelentős munkáját az An Anatomy of the World (A világ anatómiája, 1611) és Of the Progress of the Soul (A lélek fejlődéséről, 1612). Ezen műveiben kifejti bizalmát a középkori világrendszerben, amelyet az új kor politikai, filozófiai és tudományos szemlélete megbont. Börtönből való kiengedése után Anne szüleinek birtokán telepedik le feleségével. Anyagi helyzetük bizonytalan volt mindaddig, míg ki nem békültek Egertonnal. 1611-12-ben két antikatolikus művet jelentetett meg. Az egyikben Ignatius hi Conclave-ban Angliában elsőként védelmezi Galilei gondolatait. I. Jakab műveit kedvelte, de csak az egyházi kinevezést szeretett volna számára biztosítani. Donne ezt eleinte visszautasította, de később főként anyagi bizonytalansága rákényszerítették, hogy a király javaslatát elfogadja, így 1615-ben pappá szentelték. 1617-ben meghalt felesége. 1621-től a Szent Pál-székesegyház dékánja lett, mely funkcióját haláláig viselte.