Robert Graves (1895. július 24. – 1985. december 7.) angol költő, regényíró, kritikus, tudós, műfordító. Önmagát költőnek tartotta elsősorban, és regényeit pénzkeresetnek tekintette, amely lehetővé tette számára a függetlenséget. Ennek ellenére prózai műveinek köszönheti ismertségét és elismertségét világszerte. Legismertebb művei az Én, Claudius (1934) című regény, az Isten hozzád, Anglia (1929) című I. világháborús önéletírás, valamint a Görög mitológia (1957) című összefoglaló műve.

Graves kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett szerte a világban, de néhány magyarral különösen jó kapcsolatot ápolt. Így például Devecseri Gáborral, akivel találkozásuk első napja súlyos veszekedésbe torkollott, amelyből aztán évekig tartó barátság lett. Mind Graves, mind Devecseri az antik irodalom rajongója volt, mindketten nagysikerű fordításokkal járultak hozzá az antik irodalom népszerűsítéséhez. Devecseri több hetet töltött Gravesnél Mallorcán, az azután született Bikasiratót Graves fordította angolra.

Jó viszonyt ápolt Aczél Györggyel, a rettegett kultúrpolitikussal, amit egy neki küldött levél is tanúsít. Szintén levelezett Lénárd Sándorral, akivel a latinra fordított Micimackó révén vette fel a kapcsolatot[1], és előszót írt Lénárd Valley of the Latin Bear című (magyarul Völgy a világ végén címen megjelent) művéhez, amelyet "tiszta szívéből ajánlott" olvasói figyelmébe.[2] Verseskötete először magyarul jelent meg idegen nyelven.[3]

A magyar irodalomra közvetlen hatással az általa alapított Robert Graves-díj révén lett. 1968-as látogatása során a honoráriumokat nem konvertibilis forintban kapta, ezért nem tudott mit kezdeni vele. Az összegből Vajda Miklós javaslatára díjat alapított, amelyet minden évben az év legszebb magyar verséért osztottak ki. A díj első kuratóriumát Vas István, Nemes Nagy Ágnes, Devecseri Gábor alkotta. A díj évente került kiadásra.