I. (Tudor) Erzsébet angol királynő (angolul: Elizabeth I; Greenwich, 1533. szeptember 7., – 1603. március 24.), 1558. november 17-étől Anglia és Írország királynője, az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója. Uralma alatt országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált.

A koronázásra 1559. január 15-ét vélték a legmegfelelőbb időpontnak. Az előkészületeket hamar megtették, a koronázás a Liber Regalis alapján történt, amely minden egyes mozdulatot pontosan előírt. A püspöki szék tagjai sorban visszautasították a felkérést, s végül a kar egyik legfiatalabb tagja, Ogelthorpe végezte el a szertartást. A fejetlenség oka nem más volt, mint Canterbury érsekének halála.

Erzsébet trónra lépésekor a gazdaság igencsak gyenge volt, hajóhadak híján nehézkes lett volna akármilyen tengeri csata, Spanyolország fenyegető fellépése és Calais elvesztése igencsak nagy nehézségeket okozott a királynőnek. A vallási megosztottság még mindig megoldatlan volt, és az ebből következő ellentétek folyamatosan áldozatokat követeltek. Erzsébet megpróbálta kibékíteni a két félt, türelmes politikájával, kompromisszumos megoldásokkal 1559-ben az angol egyház kormányzója lett, apja Egyházfőségi rendeletéből adódóan. Megkapta a kormányzói címet, így képes volt elkezdeni a fokozatos megreformálást. A papság továbbra is fölesküdött a királynőre, különben tisztségüket veszítették volna. A királynő által bevezetett vallás a katolikus szertartások és a protestáns alaptételek tökéletes keveréke volt, s a parlament eltörölte a pápaság angliai jogait a parancsára. A gazdag városi polgárság támogatta Erzsébetet, ami védelmet jelentett számára az őt ellenző főpapokkal szemben.

Skóciában is áttértek a protestáns államvallásra 1560-ban. Stuart Mária, a skótok királynője szorult helyzetbe került: a skót nemesek börtönbe vetették, de sikerült megszöknie és Erzsébethez menekült. Az angol uralkodó nehéz helyzetbe került, hiszen a katolikus Mária az angol trón várományosa is volt. Az angol parlament követelte a skót királynő mielőbbi kivégzését, és ehhez a megfelelő ürügyet maga Erzsébet szolgáltatta, amikor hamis levelekkel megtévesztve összeesküvésre bírta rá rabját. Korábban orvgyilkosokkal akarta halálba segíteni, de írásos parancs nélkül senki sem mert kezet emelni Máriára. Az 'összeesküvés' leleplezése jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy a parlament 1586-ban halálra ítélje. Kivégzését 1587. február 8-án hajtották végre Fortheringay várában.

A katolikus Spanyolországgal megromlott a viszony. A pápa, és az északon élő katolikusok fellázadtak; nem tűrték tovább szó nélkül, s Erzsébetet kiátkozták az 1570-ben kiadott Regnans in Excelsis című bullával. A királynő támogatta a föld körüli utakat , s viszonya a kalózokkal igen jó volt. Vezetőjük Francis Drake és Hawkins admirális volt. Kifosztották a portugál és spanyol hajókat, hogy kincseket szerezzenek a királynő jóváhagyásával. Ennek egy részét befizették a királyi kincstárba, s a kalózok Anglia első észak-amerikai gyarmatát a szűz királynőről nevezték el Virginiának. A portugáloktól elvették a négerkereskedelem monopóliumát is. 1600. december 31-én a királynő szabadalomlevelet adott az Angol Kelet-indiai Társaság részére, mely felhatalmazta a társaság tagjait a kizsákmányolásra és gyarmatosításra. Egyre jelentősebb lett a tengeri kereskedelem. A kereskedelmi vámok a bevételi forrás fontos részét képezték. 1588-ban a spanyol és portugál (ekkor a két ország perszonálunió volt) birodalom hajóhadat, az ún. Nagy Armadát küldte Anglia ellen. Az angol flottának sikerült visszavernie az armadát. Anglia nagyhatalommá vált.