VII. Henrik angol király (Wales, Pembroke vára, 1457. január 28. – Richmond, 1509. április 21.) az első Tudor-házi uralkodó, Edmund Tudor richmondi gróf és Beaufort (Lancaster) Margit, John of Somerset unokájának fia.

Amikor a Rózsák háborújában IV. Edward király a Lancaster-család tagjait sorra kivégeztette vagy száműzte, a fiatal Henriket nagybátyja, Pembroke gróf mentette meg a király bosszújától. Henrik II. Ferenc bretagne-i herceg udvarába menekült, aki őt Edward király fenyegetései dacára sem szolgáltatta ki. Amikor azután III. Richárd zsarnok uralma következtében az angolok gyűlölete a York-házzal szemben egyre nagyobb arányokat öltött, a Lancaster-párt hívei első sorban a fiatal richmondi grófba vetették bizalmukat, aki anyai ágon a Lancasterek birtokaira és örökségére és így a trónra is jogos igényt tartott.

Buckingham herceg, aki a legjobban sürgette Richárd megbuktatását, arra törekedett, hogy Henrik Erzsébetet, IV. Edward legidősebb leányát jegyezze el, mert ez az eljegyzés véget vetett volna a York- és Lancaster-család gyilkos versengésének és Richárd hatalmát még jobban megingatta volna. Richárd azonban jókor értesült a tervről, Buckinghamet a vérpadra küldte és maga kérte meg Erzsébet kezét. Ekkor már Henrik sem maradhatott tétlen. Bízva a francia udvar jóindulatában, 2000 angol katonát gyűjtött maga köré, s Harfleurben tengerre szállt. 1485. augusztus 6-án Milford-Havenban (Dél-Wales) szállt partra és Bosworth táján ütközött meg Richárd királlyal, aki a csatával együtt az életét is vesztette.

Hívei még a csatatéren koronázták Henriket angol királlyá, akit a Richárd által elnyomott nemesség és nép is üdvözölt. Miután a gyermek Warwicket elzáratta, magát október 30-án újra megkoronáztatta. A parlament elismerését is elnyerte: nőül vette Erzsébet hercegnőt. Ilyformán (mint a pápai bulla hangsúlyozza), örökösödési joga révén, a győztes jogával és a törvényhozó testület elismerése alapján kezdte meg uralkodását. De a béke most sem köszöntött be. Részben a York-párt ellen indított üldözés, részben pedig Henrik szigora következtében több felkelésre került sor. Miután a király a Plantagenet-család utolsó sarját, Warwick grófot is kivégeztette, megszilárdította trónját.

XI. Lajos francia és Katolikus Ferdinánd spanyol király példájára a királyi hatalom növelésén fáradozott. A külpolitika terén későbbi éveiben azt a célt tartotta szemmel, hogy Angliát a kontinens bármilyen befolyásától gondosan elzárja. E szabálytól csak egyszer tért el, amikor legidősebb fiát, Arthurt Katolikus Ferdinánd leányával, Katalin infánsnővel eljegyeztette. A skót király ármányaitól pedig úgy szabadult meg, hogy Margit nevű leányát adta neki nőül. Henriket másodszülött fia, VIII. Henrik követte a trónon, aki virágzó országot, teli pénztárt és tekintélyes hajóhadat örökölt apjától.