Kezdjük a legfontosabbal: ellentétben a világ számtalan, turistalátványosságként funkcionáló díszegységével, a HD nem dísz, hanem valódi elsőlépcsős harci alakulat. Az a rezzenéstelen őrszem, akit ma a turisták fényképeznek a Buckingham palota előtt pár hét múlva már könnyen lehet, hogy az afgán hegyekben bújócskázik a tálibokkal. A díszelgés vs. harckészség közti fontossági sorrendet az is mutatja, hogy mikor 1995-ben rendszeresítették az új, L85A1 típusú karabélyokat, voltak olyan hangok, hogy a testőröknél meg kellene maradni a régi típusnál, mert azzal látványosabban lehetett a fegyverfogásokat végrehajtani. Rövid vacillálás után azonban elvetették az ötletet és inkább a díszelgő mozdulatsort igazították a korszerűbb fegyverhez.

Mint a nevéből is látszik, a testőrség hadosztálynyi szintű katonai egység. Hét ezredéből kettő a lovastestőrséghez (Horse Guards), öt pedig a gyalogosokhoz (Foot Guards) tartozik. Persze a kerítés Angliában sincs bifsztekből, tehát ezek az ezredek ténylegesen csak egy-egy részben feltöltött zászlóaljból állnak. (Gyengébbek kedvéért: kb. a létszám 40%-a szolgál.) A hagyományőrzés jegyében azonban mindegyikhez tartozik egy töredék század (Incremental Company), amelyik a fel nem töltött második zászlóaljak zászlóit őrzi és életben tartja a hagyományok folytonosságát. Eredetileg ezeket a századokat csak a ceremoniális feladatokhoz kívánták csak igénybe venni, de mára ez is módosult, az első magyarországi közös magyar-angol hadgyakorlaton pl. a Coldstream Guards 7. százada képviselte az angol felet.

Mind a lovas, mind a gyalogos testőrség II. Károly flandriai száműzetése alatt jött létre, az előbbi 1652-től, az utóbbi 1656-től számítja létezését, ha tehát valaki végig szeretné nézni az ezredek történetét bemutató kiállítást, vigyen magával három napi hideg élelmet. A mai szervezet a 90-es évek végén alakult ki és egészen a különböző speciális egységek megjelenéséig a Gárda képviselte a hadesereg elitjét. Sőt, nem csak a hadseregét: Eton, Oxford and the Guards - ez az öt szavas életrajz a második világháborúig elég volt a bemutatkozó társadalmi pozíciójának meghatározásához.